A kitelepítettekre emlékeztünk (2014. április 13.)

2014. április 13-án, vasárnap délután mi, a Széchenyi István Szakközépiskola és a szepsi Szakközépiskola diákjai a nyíregyházi Északi temetőben gyűltünk össze. Összejövetelünk célja volt, hogy rendbe tegyük a temetőben lévő felvidéki emlékművet, és méltóképpen megemlékezzünk a határon túli magyarokról. Miután végeztünk, meghallgattuk Kiss Vendel, kitelepített andódi származású bácsit, aki elmesélte nekünk az emlékmű keletkezésének történetét. Hosszan és színesen mesélt a saját életéről is.

A II. világháború után született meg a csehszlovák-magyar lakosságcseréről szóló államközi egyezmény. Ennek értelmében felvidéki magyarok tízezreit telepítették át Magyarországra, és ezzel egy időben magyarországi szlovákokat deportálták ki Csehszlovákiába.

Az esemény emlékére állította ezt az emlékművet a Felvidék 1947 Egyesület. Az emlékművön megtalálhatóak azok a szlovákiai településnevek, ahonnan a kitelepített magyarok származtak. 

Az érdekfeszítő előadás után egy verset hallgattunk meg Hreskó Anita előadásában a Trianoni békeszerződésről, majd a felvidéki magyarokkal közösen megkoszorúztuk az emlékművet. Nekem nagyon megható volt, hiszen soha nem voltam még ilyen jellegű eseményen.

Az eseményt rögzítette a Nyíregyházi Televízió is, melyet a következő napon be is mutatott híradójában.

Koszorúzás után tettünk még egy közös sétát a belvárosban, majd elbúcsúztunk vendégeinktől.

Fárasztó, de nagyon különleges volt számunkra ez a három nap, és már most várjuk a mi szepsi utazásunkat.

Hajdu Anett

12. A

Nyíregyháza, Tiszadob (2014. április 12.)

A szombati napon a közös munkát tanirodai tevékenységeinkkel kezdtük. Feladatunk az volt, hogy egy céget alapítsunk, és ennek az előkészítését végezzük el. Órákon az elméleti részt már mindkét diákcsoport tanulta, de még senkinek sem volt tapasztalata a gyakorlati megvalósításban. Tanáraink bebizonyították segítőkészségüket, és mindent elmagyaráztak nekünk. Így elsőként egy nevet kellett kitalálnunk, ami végül közös megegyezés alapján a Nyír-Borovička Kft. lett. Ez egy turisztikai cég, amely utazásokat közvetít a Felvidékre és a Nyírségbe egyaránt. Hogy még jobban megismerkedhessünk egymással és gyorsabban folyhasson a munka kisebb csoportokba rendeződtünk. Így folytattuk a munkát, ahol a cégalapításhoz és az üzleti tervhez szükséges alapvető dolgokat kellett megcsinálnunk. Minden csoport más-más feladatot kapott.  Voltak, akik a logót szerkesztettek, mások szórólapot készítettek, sőt még az egyik csoport kérdőívet is tervezett. Az összes teendőt egy délelőtt alatt nem sikerült teljesen befejezni, de a társaság ez időre már eléggé összekovácsolódott. 

 

Az ebéd után kikapcsolódásképp kirándulni mentünk. Már az utazás is nagyon jó hangulatban folyt.

Elsőként megnéztük a tiszadobi Andrássy kastélyt,  majd később a Tisza- szabályozási  emlékműhöz látogattunk el, ahol meghallgattuk két társunk beszámolóját a Tisza szabályozásáról, amelyben elmondták, hogy miért is volt erre szükség. Mi töri órán már tanultunk erről, a szepsiek számára viszont teljesen új olt ez az egész történet.

A kirándulásunk utolsó színhelye Tokaj volt, ahol megcsodáltuk a Tokaji hegyet, (sajnos nem tudtunk felmenni a kilátóhoz, mert le volt zárva), sétáltunk a Tisza parton, és szabadidőnkben a várost is felfedezhettük. 

 

Estére, a kirándulás miatt, kissé megfáradt csoportunk, kifogyhatatlan lelkesedéssel folytatta a reggel elkezdett feladatokat a tanirodában. A munka ismét kellemes, bár már fáradt hangulatban telt, de ez nem akadályozott meg minket abban, hogy teljesen erőbedobással és szorgalommal teljesítsük a ránk kiszabott teendőket. A tanáraink segítőkészek voltak, amikor némi akadályba ütköztünk. Úgy éreztük, hogy lendületesebbek és rutinosabbak vagyunk okulva az eddigi tanirodában eltöltött óráinkból. Ebben az is előnyünkre vált, hogy a közös programok alatt jobban megismertük egymást a határon túl élő tanulókkal, így felszabadultabban és közvetlenebbül tudtunk együtt dolgozni. Amikor elkészültünk, bemutattuk munkáinkat iskolatársainknak, újonnan szerzett barátainknak és tanárainknak.

Poptofalean Judit

12. A